Free Joomla Templates by FatCow Coupon
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg

Miért találunk ki éjszaka a WC-re? Orvosi Nobel-díj 2014

wc-douche-sticker-3

Göran Hansson, a stockholmi Karolinska Intézet titkára magyar idő szerint délelőtt fél tizenkettőkor jelentette be az idei orvosi Nobel-díjasok nevét. A legrangosabb tudományos elismerést 2014-ben John O'Keefe, illetve May-Britt Moser és Edvard Moser, vagyis egy házaspár kapta. A hivatalos indoklás szerint a tudósok olyan agysejteket fedeztek fel, amik az ember helymeghatározást és az útvonalkeresést segítik. A szakemberek munkája arra adott választ, hogy működik az agyban az a folyamat, aminek eredményeképp tudjuk, hol vagyunk, illetve kidolgozzuk, hogy jutunk el a célpontunkhoz.

Nobel2014

A bejelentés. Kivetítve a díjazottak

Dr. Nusser Zoltán, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója szerint O'Keefe, illetve a Moser házaspár munkája tulajdonképpen azt magyarázza meg, hogy születnek az agyunkban azok a mentális térképek, amik segítségével tájékozódni tudunk a világban. ,,Ez az az agyi funkció, ami segítségével éjjel, sötétben is ki tudunk menni a vécére anélkül, hogy nekimennénk a dolgoknak, illetve ennek segítségével tervezzük meg, hogy jutunk el egyik helyről a másikra például autóval, és mi van, ha hirtelen útlezárásba botlunk" - foglalta össze a szakember.

A helymeghatározó rendszer első komponensét 1971-ben fedezte fel John E. Keefe, aki állatkísérletek során észrevette, hogy az agykéreg memóriáért felelős területén, a hippokampuszban mindig ugyanaz az idegsejttípus aktiválódik, amikor a patkány a helyiség egy bizonyos részén tartózkodott. Másfajta idegsejtek aktiválódtak viszont, amikor az állat a laboratórium egy másik szegletében tartózkodott. A kutató ebből arra következtetett, hogy e ,,térsejteknek" a környezet feltérképezése a feladata.

2005-ben May-Britt és Edvard Moser az agy helymeghatározó rendszerének egy másik kulcsfontosságú elemét fedezte fel: az úgynevezett entorhinális (szagló) agykéregben megtalálták a koordinátarendszerbe szerveződött hálózati sejteket, amelyek lehetővé teszik a helymeghatározást és az optimális útvonal megtervezését.


Források:

http://index.hu/tudomany/egeszseg/2014/10/06/ezert_tudunk_a_sotetben_is_kimenni_a_vecere/

http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/2014/press.html

NO hatás

A következő ábra az NO hatást foglalja össze. Hallgatóknak javasolt a tanulmányozása, értelmezése, mivel Élettan III. - kórélettan kurzus keretében villámteszt tölthető ki az ábra tartalmával kapcsolatosan, mellyel pluszpont szerezhető a vizsgaeredményhez!

Orvosi Nobel-díj 2013

A 2013-as orvosi-élettani Nobel-díjat James E. Rothman, Randy W. Schekman és Thomas C. Südhof - két amerikai és egy német kutató - kapták megosztva a sejteken belüli szállítási folyamatok kutatása során elért eredményeikért.

Ismertető: http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/2013/med_image_press_eng.pdf

A három díjazott a sejtek transzportfolyamatainak (szállítási folyamatainak) vizsgálatában ért el alapvető eredményeket. A sejtek különféle anyagokat - például enzimeket, hormonokat - gyártanak, ezek egy része a sejten belül kerül felhasználásra, míg egy másik részének ki kell kerülnie a sejtekből. Utóbbira példa a hasnyálmirigy sejtjei által termelt inzulin, amelynek a vérbe kerülve kell szabályoznia a vércukorszintet.

Azt már régóta tudták, hogy a sejtek által termelt anyagok kis hólyagocskákba, úgynevezett vezikulumokba kerülnek. Rejtély volt azonban, mi vezérli a hólyagocskák mozgását. A most díjazott kutatók fedezték fel azokat a szabályozó folyamatokat, amelyek biztosítják, hogy a hólyagocskák a megfelelő időben a megfelelő helyre érkezzenek, biztosítva a sejtek és az egész szervezet megfelelő működését.

Randy W. Schekman (Kalifornia Egyetem, Berkeley, a Molekuláris és Sejtbiológiai Tanszék professzora) fedezte fel azokat a géneket, amelyek kulcsszerepet játszanak e bonyolult "teherforgalom" szabályozásában. James Rothman (Yale Egyetem, Sejtbiológiai Tanszék professzora) fedezte fel, hogyan képesek a hólyagocskák a célpontjukhoz kapcsolódni, hogy kiüríthessék rakományukat. Thomas Südhof (Stanford Egyetem, Molekuláris és Sejtélettani tanszék professzora) pedig azt tárta fel, mi biztosítja azt, hogy ez a kiürítés a megfelelő időben történjen (a kutató egy kálciumionokra érzékeny molekuláris gépezetet fedezett fel).

Ezek a transzportfolyamatok ugyanazon elven működnek olyan egymástól távoli élőlényekben is, mint egy élesztősejt és az ember. Pontos működésük ismerete azért jelentős, mert számos betegség oka ennek a precíz szállítási rendszernek a meghibásodása. Ilyen például a cukorbetegség, egyes neurológiai és immunológiai betegségek. A logisztika eme csúcsteljesítménye nélkül a sejtek működése pillanatok alatt káoszba fulladna.

FORRÁS: http://www.origo.hu/egeszseg/20131007-orvosi-elettani-nobel-dij-2013.html